Szokásos

Tarka családi sablonbeszélgetések gyűrűznek zsongó fejkoponyám és lelkem nehéz fáradt tükrei körül. Szüleim sablonveszekedései dátumokról és gasztronómiáról…szokásos „üdítő frissességgel” ordítanak bagatell dolgok miatt, hogy legalább addig néhány szót szóljanak egymáshoz. Én hallgatok, és csöndben bevonulok a szobámba olvasni. Még hallatszik a földszintről pár „na ugye nekem volt igazam” 1-2 „de hát…” és a klasszikus zárszó, a flegmán odabaszott „tök mindegy”.