Nyugalom

Anya: mi nincs otthon? gyufa...margarin...
Én: nyugalom...
Anya: nyugalom a fejed teteje!!!...TEJPOR! az... a k*rva a nyját...

Dilettáns vers 6.

Betonízű kultúrdzsungel, nem is tudod hova fuss el, új időknek új hajnalán, fojtogat a társas magány.

Dilettáns vers 5.

Színes ruha, üres vödör
Értékválság, kultúrcsömör.
Reprodukált, szegény, tömör
Századfájó montázsgödör.

Kaviár

Fecó: Nemá' neked kaviárt is raktak a pizzádra?
Én: Nem, csak meg van égve a széle.

Megajézusommáfaktor

Félreértés ne essék én még mindig azon az állásponton vagyok, hogy a TV-ben kizárólag a tv paprika műsorai élvezhetők. Én is csak azokat nézem és többnyire azt is insomnia kúrálására. A család  viszont nézi ezeket a fantasztikus tehetségkutató szennyeket és néha én is belelátok, belehal(l)ok... Annyit leszűrtem az egészből, hogy itt, aki tehetséges az már az első rostán kiesik, mivel nincs rajta mit alakítani. Ennyit az év hangja és hasonló közhelyekről. De a lényeg, hogy minden csoport reprezentálva legyen. Véleményem szerint a következő tehetségkutató győztese nagy valószínűséggel egy tolószékes tíz év alatti roma származású homokos zs. német-juhász lesz, akinek mellesleg van egy halálos beteg néger macska barátnője. A zsűrihez inkább nem nyúlnék, jó az úgy, ahogy van... még véletlenül sikerülne betennem valakit, aki ne adj isten ért a zenéhez. (Feró, téged azért még mindig bírunk).

Filmtípusok 2.

Én: Milyen filmet nézel, kardozós vagy baszós?
Apa: Bonyodalmas limonádé
Én: Szóval majdnem baszós.
Apa: Így is mondhatjuk.

Ha már az sem

Limpi: Uncsi van Pecusom...
Én: Az van Lumpázsom, szokásos vasárnapi agyhalott délután.
Limpi: Jaja, már a szarás sem dob fel.

Égből pottyant vesék 7. -Juci meséje

-Hihi…hihihi…hihihihi….
-Ki nevet a dobozban?
-Höhöjj…hát én.
-Szia Juci.
-Szia te punk, látod én is eltaláltam ide.
-Tudod a járást, ki vagy honnan jöttél?
-Visnyei Judit vagyok és most voltam Zsoltinál, vittem neki kaját, meg útközben leadtam a képeket.
-Jól van Juci milyen szavakkal kedveskedsz nekünk?
-Szépekkel: gulyás, tulipán, néprajz, szentimentális, napsütés.
-Hát ez valami szép nemzeties eredetmondás népmese akármi lesz.
-Várom már nagyon.
 

Élt egyszer az erdő szélén egy szépséges néprajzkutató kislány. Na most ő annyira az erdő szélén lakott, hogy leesett. Leesett és látja ám, hogy ahova esett ott volt Jacques Cousteau kapitány rajta egy hátizsák és kezében egy krumplis zsák. Nem tartott sokáig kiderítenie, hogy ez bizony egy zsákutca. Visszamászott az erdő szélén vissza az erdőbe és megnézte a postaládáját. Hát volt benne egy meghívó egy ismeretlentől. Meghívták a kis néprajzos lányt egy napsütésre. Mivel D vitamin hiánya volt gondolta nem lesz belőle baj, ha eszik egy kis napot és elindult a megadott GPS koordináták felé. Hát ahogy megy az erdőben eléjön a Dave Gahan a Depeche Mode-ból. Szia Dave adjál autógrammot… -nem adok, túl szomorú vagyok. –mondta Dave… -másrészt autót egyébként sem lehet grammra venni…. Ebben néprajzos lány is egyet értett és nem zargatta tovább a kiöregedett szintipoppert. Hogy felpörgesse az adrenalint a mesemondó úgy döntött, hogy kirak egy visszaszámlálót a bal felső sarokba és ha néprajzos kislány nem ér el a napsütésre időben akkor lesz egy második Trianon. –HŰHA DE KEGYETLEN VAGY! –mondta néprajzos kislány nekem. A visszaszámláló elindult a néprajzos kislány pedig utána. A háttérben meg zenélt a juróp, hogy icc dö fájnöll káuntdáun!!! A kislány annyira futott, hogy észre sem vette mikor belelépett a szentimentbe és szentimentális lett. Léptei könnyedebbé váltak és minden szépségre rácsodálkozott útja során és Lionel Richie és Bryan Adams számokat kezdett dúdolni. De észrevette a visszaszámlálót és beflesselte, hogy Jimmy Hendrix és Jim Morrison előadást tart neki az érzékek eltompításáról és szabadkoznak, hogy ők kurvára nem erre gondoltak. Ez kellő szíverősítő volt néprajzos lánynak. Elővette táskájából a méregerős gulyáslevesét bekanalazta, leöntött még egy 6 liter erdélyi pálinkát és máris olyan volt, mint régen. Rohant rohant a napsütésre. A visszaszámláló már a végét járta és az utolsó pillanatban persze odaért. A tulipánokhoz. Igen a tulipánokhoz, mivel a tulipánok hívták meg néprajzos csajt napsütésre. Na ezt nevezem igazi flower-powernek. Néprajzos csaj örült a meglepetésnek, és mivel a tulipánok nagy spanjai voltak végigbulizták az estét. Annyi napot ettek, hogy már világítottak mint a zárlatos szentjánosbogarak az alagútban. A tulipánok még teleaggatták kalocsai paprikával, makói hagymával, meg kapott egy csomó fazekat, köcsögöt, karikás ostort, csuhajja mindent. Néprajzos lány annyira megszerette a tulipánokat, hogy hazafele összejött az arra ólálkodó tetováló fiúval és megpecsételvén szerelmüket magára tetováltatta a tulipánokat. Azóta talán boldogan élnek.
 

-Ez azért kicsit erős volt a végére. Nagy csibész vagy te Peca.
-Néha kellenek életrajzi elemek. Most pedig szállj vissza a dobozba, mert megyünk a Gyilkos Tó-hoz.
-Juhéjj!
-A juhoknak nincs is héja.
-.........

A Nóri

Mama: Éppen eszembe voltá', hogy mi lesz ha anyádék elmennek, a Nóri meg diszkóz. Ki főz rád?
Én: Van maradék mama, megoldom.
Mama: Nagyon rákapott erre a diszkózra. Csak nem elakarja magát vettettni-vittettni? :)
Én: Fiúz, fiúz az biztos...

Olyan

Fecó: ...látnod kéne, 70 kiló....be van esve az arca...olyan szarul néz ki...majdnem mint te.
Én: ....
Fecó: mi van? jaaa....boccs.