-Ki van a dobo… mi ez a szag?
-Cső Peca!
-Görög cseszd meg, te szeszfőzdét csináltál a dobozból?
-Késtél… volt nálam egy kis szilva gondoltam….
-Jézusom. És legalább jó az anyag?
-Kicsit ilyen „ami leesik a fáról”, lehet vannak benne mókusmancsok de üt.
-Iszok kicsit a bóléból addig mutatkozz be légy szíves!
-Szabados Ádám vagyok.
-Honnan…uuuuuu ember normális vagy te? Ez szétmar.. honnan jöttél?
-Székesfehérvárról, az íróasztalom mellől, írom a szakdogát a szeszekből.
-Milyen szavakat hoztál nekünk?
-Feketelyukgenerátor, bányarigó, kumisz, zsidótörvények, pipereosztály
-Pff…feladtad a leckét. Ebből szerintem valami misztikus dolog lesz.
Élt egyszer egy bányász, aki hétvégén egy egyszerű indiai futókacsa volt, és hívják mondjuk Cirminek. Vasárnap volt (amikor…elmentél…tél..tél..tél….Máté Péter rulez) és Cirmi kacsa éppen kedvenc filmjét nézte a tv-ben a Denis a kumisz című lovasnomád vígjátékot. Szárnyai közt teáját ízesítette és gondolkodott, hogy mennyi mézet tegyen bele… egy kanállal? Két kanállal? Három kanállal igya? Végül mégiscsak a méz mellett döntött, mert rájött, hogy ha 3 darab kanalat tesz is a bögréjébe nem lesz ízesebb az ital. Kiment a konyhába megenni a nagymamájától kapott süteményt, amibe a kedves rokon szívét lelkét belesütötte. Cirmi elég morbidnak találta, hogy a süteményből nagymamája szíve nézett vele farkasszemet és el is könyvelte, hogy a vénlány már elég szenilis ha a saját belsőszerveit kínálja föl az unokájának. Cirmi ebben a pillanatban egy borzalmas dologra lett figyelmes… egy kupac vérben úszó hulla hevert a nappalijában… nagyon megijedt mivel köztudottan a fürdőszobában tartotta őket. Valaki átcipelte a tetemeket. De vajon ki? Hirtelen csöngettek. Hápi kandúr volt az, a szomszédja. De Hápinak eszébe jutott, hogy ő túl abszurd lenne ehhez a történethez és sűrű bocsánatkérés közepette távozott. Cirmi nem bírta tovább a stresszt és tudta, hogy a mérhetetlen gyűrődést csak vásárlással tudja csillapítani ezért elindult a pipereosztályra, ahol vett 2 dezodort, 3 borotvahabot és egy feketelyukgenerátort, mert tudta, hogy ennek a történet végén nagy jelentőséget tulajdonít a szerző. Aztán ahogy megy vissza a lakásba szembejön vele az 1938. évi XV. törvénycikk (A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról), azaz az első zsidótörvény. Hát te mit akarsz itt első zsidótörvény, ámult rá Cirmi. Első zsidótörvény elmondta a tudnivalókat és Cirmi megkönnyebbült, mert nem volt izraelita származású így találkozásuk semmilyen következményt nem vont maga után. Később még el is mentek a közeli tejbárba inni egy tehénfröccsöt és megbeszélték, hogy majd Facebook-on böködik egymást. Másnap Cirmi álmosan ébredt, mert egész éjjel nem tudott aludni, rossz dolgokat sejtett a levegőben. Vagy csak nem kellett volna megenni azt a három hetes babfőzeléket… elvégre már visszakacsintott a hűtőből. Mindenesetre elment munkába, bejelentkezett a bányahivatalba, leküldték és gyütt a bányarigó nevezetű sújtólég, alattomos dolog az de Cirmi nem ijedt meg, mert tudta, hogy nem hiába vett feketelyuk generátort. Generált is magának egy lyukat beleugrott. A feketelyuk kidobta egy párhuzamos dimenzióban ahol a bányák helyén szennyvízcsatornák voltak de történt egy nagy bummcsimmizékrakk robbanás ezért minden kifolyott a búzamezőkre és így lett a csokapik.
-Köszönjük a szavakat!
-Hééé, nem is volt Vilmos!
-Szarom le, én vagyok a mesélő nem?
-Nade…
-Kérlek menj vissza a dobo… héé tudsz dobozból pálinkát főzni?
-Hogyne!
-Király :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése